Miért fújjuk el a szülinapi gyertyákat?

A szülinap első írásos emléke a Teremtés könyvének 40. fejezetében olvasható, ahol a fáraó születésnapját ünneplik. A születésnapi tortát és gyertyát először az ókori rómaiak és görögök használták az istenségeknek tartott ünnepeiken. A görögök minden holdhónap hatodik napján tortát sütöttek Artemisz istennőnek, melyen a gyertyák a hold fényét hivatottak szimbolizálni. A gyertya füstje pedig elvitte az imákat és kívánságokat az égben lakó istenekhez.
Artemisz istennő tortái még nem voltak a mai értelemben véve esztétikus és ízletes torták. Az első réteges, és bevonatos torták az 1600-as évek körül jelentek meg, és annyira drágának számítottak, hogy csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Az 1600-as évek előtt a szülinap ünneplése egyfajta pogány szokásnak számított, így nem is igen ünnepelték meg. A tortakészítéshez szükséges alapanyagok csak az 1760-as években, az Ipari Forradalom beköszöntével váltak olcsóbbá, így a közemberek számára is elérhetővé.
Az első jól leírt eset, amikor gyertyát szúrtak a tortába 1746-ban történt Németországban. Ludwig von Zinzendorf báró nagyszabású születésnapi ünnepséget tartott az otthonában egy hatalmas kerek tortával, amibe annyi gyertyát szúrtak, ami megegyezett az éveinek a számával. Ezután ez a szokás gyorsan elterjedt Németországban, majd egész Európában.
Az 1850-es évekre a szokás átkerült Európából Amerikába is. A gyerekek tortájába annyi gyertyát szúrtak ahány évesek voltak és a gyerekeknek egyesével el kellett fújni a gyertyákat, miközben a vendégek szülinapi dalokat énekeltek. Az éneklésnek olyan szerepe is volt a szülinapi ünnepség során, hogy távol tartsák az ártó szellemeket és a szülinaposnak egész évben szerencséje legyen.
A szülinapi gyertyák a fentebb leírt korokban még természetes anyagokból készültek, kézzel, a legtöbb esetben feltehetően méhviaszból. Mi is folytatjuk ezt a hagyományt kézzel mártott szülinapi gyertyáinkkal, melyek cseppmentesen égnek és tökéletes kiegészítői a szebbnél-szebb tortáknak és süteményeknek legyenek akár házi készítésűek, akár cukrászremekek.